Az erre a napra tervezett táv első harmada felfelé ment, további 500 m emelkedéssel. Közel 1200 m-en tetőzött az út, majd következett a második harmad, 800 m süllyedéssel. Az utolsó harmad kis hullámvasutazást, és a Szent Márton út jelenlegi szlovéniai végpontjához (természetesen egy Szent Mártonnak szentelt templomhoz) való felmászást tartalmazta.
Az első kettővel nem is volt semmi gond: jól követhető volt az út, és bár elfáradtunk rendesen, nem volt kóborlás. Az utolsó harmad persze megint szerzett nekünk meglepetést. Kezdődött azzal, hogy eleredt az eső. És nem volt végig követhető jelzés. Láthatólag minden rendben volt, mégis beleszaladtunk egy zsákutcába: egy völgy végén kellett volna a kb. 200 m-re lévő útra átjutni, de nem sikerült: minden térképünk jelezte az összekötő utat, de csak bekerített almafás kertet, járhatatlan erdőt találtunk. Úgyhogy szépen megfordultunk, és új úton próbálkoztunk, sikerrel. A kidobott 2-3 km csak azért volt fájó, mert esőben minden méter duplán számít, másrészt a gyerekek már vártak ránk az autóval.
Azon már meg sem lepődtünk, hogy a végponton nem volt alkalmunk pecsételni, így csak a fényképek bizonyítják, hogy eljutottunk a kitűzött célunkig.
A szűnni nem akaró esőben egy közeli buszmegállót átmenetileg öltözővé alakítottunk, száraz ruhát vettünk fel, majd elindultunk hazafelé.
Jövőre ettől a megállótól folytatjuk.
(Zrece; 8 óra; 24 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése