A tegnapi fáradtság után - "pihentetőül" - egy kicsivel még hosszabb napot hoztunk össze. Minden egyébben pedig fordítottja volt a tegnapnak.
Nem indultunk kipihenten reggel, még egy rövid vizholyag műtétet is be kellett iktatni reggeli után. Ráadásul a cipőink még mindig nedvesek voltak (az enyém belul is) . De az első fél óra a friss, harmatos fűben semmissé tette azt a kis éjszakai száradást is. Kezdetnek csak rövid ideig voltak szép utak, szinte rögtön a dzsungel harccal kezdtük. Egy machete sokat segített volna. Minden egyes elágazásnál a rosszabb útra terelt a gps. Már ha volt út. Jópárszor az erdőn keresztül bóklásztunk jeltől jelig. Ráadásul egy patakon is át kellett kelni, persze még megmerítve a vízben a már amúgy is vizes bakancsokat. Délre teljesen elkészültünk az erőnkkel. Szerencsére találtunk egy pihenőt - ebből viszonylag sok van a Szent Márton út mentén -, ahol fél óra ejtőzés, a cipők szárítása, egy kis pótlólagos vizhólyag műtét és a száraz zokni csodát tett. A nap második fele már sokkal könnyebben ment (leszámítva az indulás utáni negyedórát). Persze ezt segítették más élmények is: gyerekfej méretű vargányát mutatott egy gombász, a következő patakon hidat építettünk (Egy otthagyott létrából egy helyi ember segítségével lett híd. Persze, lehet, hogy a létra hiányozni fog a magasleshez, aminek a közelében találtuk.), egy gyönyörű, új építésű fatemplom. Mindezt már az sem tudta elrontani, hogy az utolsó fél-egy órára visszatért a délelőtti erdei bóklászás. Az utolsó akadály megint egy patak volt, amin könnyedén átszökeltem és a nejemet is átrántottam. Na jó, a szökelés kicsit talán túlzás 30+ km-rel a lábamban és 10+ kg-mal a hátamon (hogy mást ne is említsek) . De komolyan egyikünk sem lett vizes, és ez a fő.
Holnap rögtön egy határátkeléssel indítunk, igyekszem majd jelentkezni Szlovéniából is.
(Kercaszomor; 10 óra; 33,5 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése