Tegnap reggel egy rövid bemelegítő három kilométeres sétával kezdtünk éhgyomorra, majd egy jó kis büfében elfogyasztott reggelivel folytattuk. Ezután rendes tempóban haladtunk, mikor bekövetkezett a baj. Egy szerencsetlen mozdulat miatt a tenyerem, benne egy ütőerem is megsérült. Papírzsepivel és a másik kezemmel nyomókötés, de még további fél óra gyaloglás volt, mire elértünk egy műutat. Egy traktorostól megtudtuk, hogy hol is vagyunk (Mórtól 5 km-re), de elvinni nem tudott minket. Végül egy felcsúti, Németországban dolgozó otthoni betegápoló hölgy vett fel és vitt be minket a kórházba. A nagy izgalomban még a nevét sem kérdeztük meg, de nagyon hálásak vagyunk neki a segítségéért! Érzéstelenítő, két öltés, kötözés. Tovább menni már esélytelen volt.
Jobb ötlet hiányában busszal mentünk el a tervezett, lefoglalt szállásunkra. A hely nagyszerű választás volt: hangulatos tanya, roppant kedves és barátságos tulajdonosok. Nagyszerű kompenzálás a napközbeni izgalmakért!
Mivel ma kontrollra kellett menni, ezért kénytelenek voltunk a mai tervezett célpontot, Zircet ismét busszal elérni. Kötözés, és orvosi engedély a folytatáshoz. Úgyhogy holnap reggel folyt. köv.! Jó lett volna onnan, ahol az eset történt, de az előre lefoglalt szállások miatt ez nem lehetséges. Szóval ezt a másfél napot ősszel kell, hogy bepótoljuk.
(Zirc; kb 2 óra; kb. 7 km)
(Zirc; kb 2 óra; kb. 7 km)
Október 18-19.
Jelentem, a pótlás a hétvégén megtörtént!
Első nap a baleset helyszínén rövid megemlékezést tartottunk. A kés is ott volt, de lebeszéltek róla, hogy elővegyem a zsebemből.
Rövid volt a napi adag (20 km), már 3 körül beértünk Súrra. Gyönyörű idő volt, a nap pont a kocsma aszalaira sütött. Vétek lett volna kihagyni!
A második nap már hosszabbra sikeredett (29 km). De az idő nem változott, felhőnek nyoma sem volt. Egy darabig úgy tűnt, hogy eseménytelen nap lesz,, korai érkezéssel. Persze minden másképp alakult. Egyrészről bármilyen szép volt az idő, azért már ősz van:a fű még délután is képes vizes lenni. Nagyon. Bármilyen jó egyébként egy cipő, ezt sokáig semelyik sem bírja. A végén oda jutottam, hogy lépés közben éreztem, ahogy a lábam kipréseli a vizet a zokniból, amit persze az a következő pillanatban már vissza is szivott.. Ezt a helyzetet egy zokni cserével még orvosolni tudtuk, de az érzés feledhetetlen volt.
Az igazi problémát az Ördög-árok jelentette, főleg az, hogy nem tudtunk róla. Mert ha tudjuk, biztos kikerüljük. Nem azért, mert nem volt szép vagy vadregényes, hanem azért, mert nem hegymászásra készültünk. Meg is jegyeztük délelőtt, hogy a Mária út sokkal könnyebben járható, mint pl. a Kéktúra. Régen volt már nyár, megfeledkeztünk a szavak erejéről.
Kb. 2 km az egész szurdok, az út a patakmederben megy, meredek (szikla)falak között. Ket ponton hatalmas szikla zárja el a szurdokot. A leírások szerint a szurdokban csak nagy esők vagy hóolvadás után folyik patak. Nem tudom most melyik eset volt, mert folyt a mederben a víz.
Szóval közel 20 km séta után ebbe a környezetbe csöppentünk, természetesen hátizsákkal. Vigyáznunk kellett, hova lépünk, minden vizes, csúszós volt. Száraz zoknink nem volt több, de több métert se lett volna jó zuhanni. A két hatalmas sziklánál a meredek oldalfalra kellett felkapaszkodnunk, a víz miatt máshogy nem lehetett átjutni. A gyökerekbe kellett kapaszkodnunk többször is.
Végül nagyon lassan, de túljutottunk ezen is. Egyetlen kis balesetünk volt, 2m csúszdázás az egyik átkelésnél. De a nadrág, a hátizsák, a póló kimosható, a karomat pedig rögtön le tudtam mosni a patakban.
Az nagyon elgondolkodtató volt, hogy nyáron sokkal rosszabb időben (szemerkélő esoben), kétszer nehezebb zsákokkal hogy jutottunk volna át? Lehet, hogy a bicska volt az olcsóbb megoldás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése