Gyönyörű vidéken mentünk egész nap. Szőlőhegyek, kukorica földek, dimbes-dombos táj. Néha olyan érzésünk volt, mintha Ausztriában járnánk, néha teljesen olaszos volt a táj.
Vízhez kicsit nehezen jutunk: vagy venni kell egy boltban, vagy kérni kell házaknál, a közkút úgy látszik errefelé nem divat. Ma az egyik helyen maguktól ajánlottak vizet - persze épp tele voltunk. Ez egyébként egy ritka reakció volt arra, mikor megtudják, honnan jövünk. Rendszerint inkább kicsit elborzadnak, volt, aki még keresztet is vetett magára. Az előző szálláson lefotóztak minket, mert nem volt még gyalogos vendégük. Tény és való, nem hemzsegnek az úton a hátizsákosok. Egész pontosan az elmúlt 2,5 hétben 5 olyan embert láttunk (egy párt és egy apát két fiával), aki feltételezhetően több napig gyalogol.
A vízre visszatérve: az égiek pótolták a hiányt: az utolsó fél órát zuhogó esőben tettük meg. Ez direkt nekünk szólhatott, mert amint megérkeztünk, rögtön el is állt az eső.
(Sveta Trojica v Slovenskih Goricah; 8,5 óra; 30 km)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése