Három éve, mikor a Camino-ról hazajöttünk, hamar nyilvánvaló lett, hogy nem ez volt az utolsó hosszú távú "sétánk".
A már korábban megkezdett, de a befejezéstől akkor még messze (900 km-re) álló Kéktúra két évre adott gyalogolni valót. Tavaly október 22-én megtettük az utolsó kilométereket, a Kékesen beütöttük az utolsó pecsétet az igazoló füzetbe, elkészítettük az utolsó fotót.
Jött a kérdés, merre tovább? A rengeteg lehetőségből nehéz volt választani: újból a Camino, csak a portugál úton, vagy folytassuk a Kéktúrát a dél-dunántúli szakasszal, esetleg keressünk egy másfajta kihívást. Mondanom se kell, ez utóbbi mellett döntöttünk (döntöttem?).
A Camino-n tömegek fordulnak meg (tegnap 1339 zarándok érkezett be Santiago de Compostelába), kiváló az infrastruktúra: szállások, bárok és főleg víz mindenfelé . A Kéktúra sokkal kevésbé forgalmas: a mi jelvényünk száma szerint valamivel több, mint ötezren teljesítették az elmúlt 62(!) év alatt. Szállást találni a túra útvonal közvetlen közelében néha kifejezetten kihívás volt (az igazi nomád sátoros életet elvetettük), az egyéb infrastruktúra is szerényebb. A legszárazabb napunk is a Kéktúrához kötődik: szerintem a mai napig emlegetik a Zalaszántói Sztúpánál azt a két elcsigázott vándort, akik az egész napos szomjazás után boldogan vedelték a meglehetősen meleg ásványvizet - és még fizettek is érte. Vajon milyen lenne, ha még kevésbé forgalmas, még kevésbé járt úttal próbálkoznánk?
Volt még egy feltétel: a saját otthonunkból induljunk. Hogy miért? A Caminón találkoztunk zarándoktársakkal, akik elmesélték, hogy bezárták a házukat, behúzták a kertkaput és nekiindultak gyalog. Szimpatikus és csábító volt az ötlet.
Az első elképzelés egy Budapest - Santiago volt a maga 3500 kilométerével. Sajnos ezt az ötletet "lenyúlták" előlünk. :-) (Ennek ellenére el nem mulasztottam volna a nászutas pár egyetlen blog bejegyzését sem.) Ráadásul gyakorlatilag megoldhatatlannak tűnt az ehhez szükséges idő biztosítása is. Rövidebb távot kellett keresni.
Ekkor jött az ötlet: még soha nem voltunk Rómában. Összességében kellően ritkán járt útvonal, "csak" 1600 km, két - három hónap elég lenne rá. Persze alkalmazottként ez még mindig elég esélytelen, de három részre osztva már nem tűnt lehetetlennek: 5-600 km évente, ez három hét alatt teljesíthető, ami egy valamivel hosszabb szabadság. A többi már csak internet, térképek és sok-sok idő kérdése volt.
És most itt vagyunk az indulás közvetlen közelében: a távolság a szlovéniai Zrece-ig napi adagokra osztva, szállások (két kivétellel) lefoglalva. Az elkopott felszerelés pótolva, már csak csomagolni kell. És két nap múlva behúzni a kertkaput.
A már korábban megkezdett, de a befejezéstől akkor még messze (900 km-re) álló Kéktúra két évre adott gyalogolni valót. Tavaly október 22-én megtettük az utolsó kilométereket, a Kékesen beütöttük az utolsó pecsétet az igazoló füzetbe, elkészítettük az utolsó fotót.
Jött a kérdés, merre tovább? A rengeteg lehetőségből nehéz volt választani: újból a Camino, csak a portugál úton, vagy folytassuk a Kéktúrát a dél-dunántúli szakasszal, esetleg keressünk egy másfajta kihívást. Mondanom se kell, ez utóbbi mellett döntöttünk (döntöttem?).
A Camino-n tömegek fordulnak meg (tegnap 1339 zarándok érkezett be Santiago de Compostelába), kiváló az infrastruktúra: szállások, bárok és főleg víz mindenfelé . A Kéktúra sokkal kevésbé forgalmas: a mi jelvényünk száma szerint valamivel több, mint ötezren teljesítették az elmúlt 62(!) év alatt. Szállást találni a túra útvonal közvetlen közelében néha kifejezetten kihívás volt (az igazi nomád sátoros életet elvetettük), az egyéb infrastruktúra is szerényebb. A legszárazabb napunk is a Kéktúrához kötődik: szerintem a mai napig emlegetik a Zalaszántói Sztúpánál azt a két elcsigázott vándort, akik az egész napos szomjazás után boldogan vedelték a meglehetősen meleg ásványvizet - és még fizettek is érte. Vajon milyen lenne, ha még kevésbé forgalmas, még kevésbé járt úttal próbálkoznánk?
Volt még egy feltétel: a saját otthonunkból induljunk. Hogy miért? A Caminón találkoztunk zarándoktársakkal, akik elmesélték, hogy bezárták a házukat, behúzták a kertkaput és nekiindultak gyalog. Szimpatikus és csábító volt az ötlet.
Az első elképzelés egy Budapest - Santiago volt a maga 3500 kilométerével. Sajnos ezt az ötletet "lenyúlták" előlünk. :-) (Ennek ellenére el nem mulasztottam volna a nászutas pár egyetlen blog bejegyzését sem.) Ráadásul gyakorlatilag megoldhatatlannak tűnt az ehhez szükséges idő biztosítása is. Rövidebb távot kellett keresni.
Ekkor jött az ötlet: még soha nem voltunk Rómában. Összességében kellően ritkán járt útvonal, "csak" 1600 km, két - három hónap elég lenne rá. Persze alkalmazottként ez még mindig elég esélytelen, de három részre osztva már nem tűnt lehetetlennek: 5-600 km évente, ez három hét alatt teljesíthető, ami egy valamivel hosszabb szabadság. A többi már csak internet, térképek és sok-sok idő kérdése volt.
És most itt vagyunk az indulás közvetlen közelében: a távolság a szlovéniai Zrece-ig napi adagokra osztva, szállások (két kivétellel) lefoglalva. Az elkopott felszerelés pótolva, már csak csomagolni kell. És két nap múlva behúzni a kertkaput.
Ez nagyon jó! Ügyesek vagytok! Sok sikert és zökkenőmentes utazást kívánok!
VálaszTörlés